... ne szóval szeressük, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal ...
 

Községünkről

   Nagyszarva Európa legnagyobb folyami szigetének, azaz a Csallóköznek déli részén található. Első írásos említése, Zerva formában, 1250-ből való. "Nos, Lorandus Palatinus et Comes Posoniensis omnibus presentes literas inspuktoris ...Péter Zerváról" A középkori okiratokban településünk nevével különféle formákban találkozhatunk (pl.Zerva- 1250, Zarwa - 1308, Nagcherva - 1401,Nagzarva - 1402). Nagyszarva nevének eredete bizonytalan, bár a szájhagyomány a Duna egyik mellékágának tulajdonítja. A ránk maradt történeti források a községet, valószínűleg a Szent Andrásnak szentelt temploma után, Zenthandrásnak (Szentandrás, Szentandrásfalva) is nevezték. Az egykori Szentandrásfalva a mai településtől északra feküdt.
   Nagyszarva pecsétje elődeink életébe enged betekintést. A Csallóköz vízben bővelkedő természeti adottságai nagyban meghatározták az itt élők mindennapjait. A falu lakossága főként állattartással és növénytermesztéssel foglalkozott. Erről tanúskodik községünknek a 19.század második feléből ránk maradt pecsétje is, melynek egyik fő eleme épp az eke és a hozzá tartozó szántóföld. Megjegyzendő, hogy a sok árvíz és a Duna táplálta, később lecsapolásra kerülő lápos-mocsaras terület nem könnyítették meg az itt élő földművesek munkáját. A pecsét harmadik eleme, a halászháló, ill. varsa, a szarvaiak és a Duna kapcsolatáról mesél. A Csallóközben oly elterjedt halászmesterség községünk lakóinak is megélhetést biztosított.

   

   A Pozsony vármegyéhez tartozó település a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokába került. Később a Sárkány család, az Illésházyak, majd Batthyányiak voltak a nagyszarvai uradalom tulajdonosai. A település utolsó földesurai a Pongrácz grófok voltak. Közülük is kiemelkedik gróf Pongrácz Pál személye, aki az uradalom területén mintagazdaságot hozott létre, ahol a növénytermesztés mellett többek közt szarvasmarhatartással és merinó juhok tenyésztésével foglalkoztak.

Nagyszarva község műemlékei

Reneszánsz kastély


   A község központjában, kiterjedt parkkal körülvéve impozáns, négyszögletű kastély áll. Ahogy a híres nemesi családok váltották egymást a település történetében, úgy változott a kastély formája is. A 15. században a Sárkány grófok vizesárokkal védett lakot építtettek maguknak. A kastélyban Sárkány Ambrus 1521-ben az épp nászúton lévő II.Lajost és feleségét, Máriát nagyszabású, dunai halak sokféleségét felvonultató böjti ebéddel vendégelte meg. Az Illésházyak 1570-ben reneszánsz kastélyt építettek a vízivár helyén. A kiterjedt birtokokkal rendelkező nemesi család a nagyszarvai kastélyban tartotta nagyszabású képtárát, melyben csaknem minden családtagjukról, ill. a korabeli elit tagjairól is őrzött festményeket. Hagyatékuk egy része ma a trencséni vár termeiben tekinthető meg. (Hajdanában a trencséni uradalom is az Illésházyak tulajdonát képezte.) A későbbi korok barokk és klasszicista jegyekkel is gazdagították az épületet. A kastély utolsó birtokosa a Pongrácz család volt. A II. világháborút követő zűrzavaros időkben a grófi családot otthona elhagyására kényszerítették, s a kastélyt kifosztották, épülete lassan pusztulásnak indult. Először iskola működött a falai között, majd raktárként funkcionált. Hosszas átépítési munkálatokat követően jelenleg időspanzió működik az ódon falak között.


Kastély_1830
Kastély_1910
Kastély_2008

Szent András templom


   Mint egy vigyázó bástya áll a falu szélén az ősrégi templom. Eredetileg román stílusban építették, majd a 15.században gótikus stílusban átalakították. A 18.században toronnyal és sekrestyével bővítették
   Eredetileg Szent Péter volt a védőszentje, akit a 13.századtól Szent András váltott fel. A régi oltárt 1993-ban eltávolították. Az oltáron lévő két imádkozó angyal szobrot Bacsfán a Szentantali plébánián helyezték el. A közelmúltban az angyalok visszakerültek templomunk szentélyébe. A jelenlegi oltár központi része a falra függesztett, 19.század második felében, klasszicista stílusban készült Szent András kép, melyet két oldaláról Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Imre herceg neoklasszicista festménye zár közre. A templom alatt kripta található, amelyet az utolsó munkálatok után befedtek s a kripta fedőrészét a torony alatti bejáró bal oldalába helyezték. Szájhagyomány alapján a kastélyt és a templomot egykor alagút köthette össze. Ezt látszik bizonyítani a templom kriptájában lévő befalazott rész. Sajnos ez az alagút az idők múlásával beomlott. A templomot régen védelmi célokra is használták, erre utal az épület körül megmaradt vastag téglafal.
   A 90-es években és az új évezred első éveiben a templomban a hívek és az önkormányzat segítségével nagyszabású rekonstrukciós munkálatok zajlottak. A külső és belső festés mellett megújult a tető, a sekrestye, a padok és a kóruslépcső, végül pedig az orgona is.

Templom_1900
Templom_1944
Templom_2008